Kutató találtatik

Miért lesz valakiből kiváló kutató? Mik a tipikus kutató tulajdonságai? Miért vonzó a kutatói pálya, mik a hátrányai? A Pro Scientia Aranyérmesek Társasága „Kutató kerestetik” néven futó projektjének kérdőíve ezekre, és a tudományos pályával kapcsolatos további kérdésekre kereste a választ. A kutatás fő célja az volt, hogy megismerjük a jelen (doktoranduszok) és a jövő (egyetemisták, főiskolások) fiatal tehetségeinek a véleményét a kutatókról/tudósokról, valamint feltérképezzük a tudományos pályával kapcsolatos ismereteiket, érdeklődésüket, tapasztalataikat.

Hír időpontja

2014. június 22. vasárnap, 16:30

A válaszadói érdeklődés minden előzetes várakozásunkat meghaladta: alig pár nap alatt 500-an, a kérdőív lezárásáig több mint 1000-en töltötték ki a kérdéssort. A megkérdezettek egy része kifejezett tetszését nyilvánította ki a kérdéssor mélységével kapcsolatban. A kérdőív kitöltési kritériumaként két tényezőt határoztunk meg: felsőoktatási (főiskolai, egyetemi vagy doktori hallgatói) jogviszonyt, valamint a kitöltőnek akár a középiskolában, akár az egyetemi évek alatt részt kellett vennie valamilyen formában a tudományos életben. A jelen kutatásba a 30 éven aluli fiatalok (858 fő) válaszait vontuk be. A kitöltők 60%-a nő, 40%-a férfi volt. A válaszadók fele-fele arányban vettek részt graduális, valamint doktori képzésben. A minta tudományterületi bontását az OTDK szekcióihoz igazodva végeztük el, majd a 16 tudományág képviselőit három csoportba sorolva (humán tudományok, élő és élettelen természettudományok) hasonlítottuk össze.

Az eredmények alapján a kutatóról kialakult kép rendkívül pozitív, a tipikus tudósra a következő öt tulajdonság a legjellemzőbb: kitartó, érdeklődő, precíz, elhivatott és kreatív. Negatív tulajdonságok elenyésző arányban jelentek meg, amit valamelyest magyarázhat az, hogy a megkérdezett fiatalok kétharmada a tudományos pályán képzeli el a jövőjét, vagy már most kutatóként tekint önmagára.

A tudományos pálya előnyeiként az elismertséget, a tudásnövelést, a kapcsolatépítést, a kutatás szórakoztató mivoltát és a rugalmas időbeosztást, míg hátrányaiként az alulfizetettséget, az időhiányt, a kitartás szükségességét, a magánéleti gondokat és a függőséget emelték ki. A válaszok alapján megállapítható, hogy a tudományos pálya kihívásokkal teli, viszont cserébe társadalmilag hasznos munkát végezhetnek a kutatók, miközben a „munkájuk egyszerre a szórakozásuk is”. Árnyoldalai közé tartozik, hogy egy kutatói állás nem tekinthető stabil munkahelynek, kevésbé jellemző rá az anyagi biztonság és a szabadidő.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen motivációs tényezők; egyéni tulajdonságok, képességek; tevékenységek, eredmények szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a tudományos pályán. A motivációs tényezők közül a legfontosabbnak a következők bizonyultak: a szakmai kíváncsiság, érdeklődés; a konkrét karriercél, szakmai ambíció; a szakmai mentor, példakép befolyása. Az egyéni tulajdonságok közül az elkötelezettséget, a szorgalmat és a tapasztalatokra való nyitottságot emelték ki, míg a tevékenységek, eredmények kategóriában a publikációk, a konferencia-előadások tartása és a nyelvvizsga/jó nyelvtudás volt a leginkább a siker záloga a kérdőívet kitöltők szerint. Az egyetemi tehetséggondozással kapcsolatos tényezők közül a következőket emelték ki: magas színvonalú oktatás, témavezető (TDK-s, szakdolgozati, stb.) tevékenysége, publikálási lehetőség biztosítása.

Az utolsó kérdéskörben a tudományos pálya iránti érdeklődés volt a középpontban. Minden képzési típus esetén legalább a megkérdezettek 75%-a nyilatkozott úgy, hogy tovább kívánja folytatni a tanulmányait vagy meg akarja szerezni a doktori fokozatot. Rendkívül biztató jelenség, hogy azok körében is, akik nem terveznek a tudományos pályára menni, 30% részt kíván venni a jövő tudós generációjának kinevelésében (ugyanez 82% azok körében, akik tudományos pályára terveznek menni).

A feldolgozás nehézsége ellenére számos nyitott kérdést tettünk fel a kérdőívben, hogy így kvalitatív, interjú-jellegű válaszokat is kaphassunk. Többek között így tudhattuk meg, hogy rendkívül fontos a megfelelő egyéni célok kitűzése, sőt, ezen képesség elsajátítása. Ehhez elengedhetetlen egy olyan mentor, aki végigkíséri a fiatal kutatót a kezdeti években, segíti őt ideje beosztásában, a feladatok megfelelő minőségű elvégzésében. Az egyik válaszadó így írta le a tehetséggondozás fogalmát: „A tehetség szikráját mutató emberek olyan fajta támogatása, ami lehetővé teszi, hogy törékeny kis palántából erős fává nőjenek. Fő kulcsszavai: elfogadás, támogatás, hit.”

Összegezve: miért fontos ez a kutatás? Mivel a tehetséges fiatalok a kutatásunk alanyát és nem tárgyát képezték, így olyan információkat tudhattunk meg róluk, melyek segíthetnek abban, hogy megértsük a jövő kutatóinak fő motivációit, tudományos pályával kapcsolatos preferenciáit/problémáit. Ez elősegíti olyan javaslatok megfogalmazását, melyek vonzóbbá tehetik a kutatói életpályát, több tehetséges fiatalt csábíthatnak a tudomány világába, ezáltal biztosítva a minőségi utánpótlást.

Tóbi István

Készült az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által a Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2013–2014. évi cselekvési programja alapján meghirdetett NTP-FTH-M-13-001 pályázatának támogatásával.

   

(A PSAT tehetségkutatási kérdőívének eredményeit feldolgozó tanulmány megtalálható a Kutató kerestetik c. kiadványban, amely hamarosan elektronikus formában is elérhető lesz honlapunkon.)