Jedlovszky-Hajdú Angéla – Mágneses nanorészecskék és mesterséges szövetek orvosi alkalmazhatóságai

Esemény időpontja

2013. május 21. kedd, 18:06

Jedlovszky-Hajdú Angéla klinikai kémikus, a Semmelweis Egyetem Biofizikia és Sugárbiológiai Intézetben működő Nanokémiai Kutatócsoport tudományos munkatársa. 2006-ban végzett a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 2010-ben a Fizikai, Kémiai és Anyagtudományi Tanszéken kémiai PhD fokozatot szerzett. 2010-ben Dublinban posztdoktori ösztöndíjasként tevékenykedett, majd 2011-ben csatlakozott a Nanokémiai Kutatócsoporthoz, amelynek jelenleg is tagja. 2007-ben kapta meg a Pro Scientia Aranyérmet a kémiai és vegyipari területen folytatott kutatási munkájáért, OTDK eredményeiért.

Az előadás megtekintése

 

A Megvalósult álmok — Aranyérmesek a tehetségekért c. rendezvénysorozat hatodik előadójaként Angéla nagy fába vágta a fejszéjét, amikor egyszerre két témát, mégpedig a mágneses nanorészecskék és a mesterséges szövetek orvosi alkalmazhatóságait kívánta megismertetni a nagyközönséggel. Sokan az előadás előtt még azzal sem voltunk tisztában, mik is azok a nanorészecskék vagy a mesterséges szövetek, arra pedig még inkább kíváncsiak voltunk, hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz és az orvostudományhoz. Márpedig Jedlovszky-Hajdú Angélának jó oka volt a témaválasztásra: Pro Scientia Aranyérmét a mágneses nanorészecskékkel kapcsolatos kutatásáért kapta, jelenleg pedig mesterséges szövetekkel foglalkozik, így kézenfekvőnek tűnt a két téma ötvözése.

Angéla szakszerű előadásából megtudtuk, hogy a nanotudomány jelenleg az egyik legdivatosabb, interdiszciplináris — a fizika, kémia, biológia, orvostudomány, környezettudomány, geotudomány területein átívelő — tudományterület. A nanovilág a legújabb besorolások szerint az 1-100 nanométeres tartományt öleli fel, de korábban a nano és mikrométer közötti (10-9-10-6 méter) teljes tartományt lefedte. Ide tartoznak az antitestek, a vírusok és a baktériumok is, amelyek az orvosbiológia szempontjából igencsak fontosak. A nanorészecskéknek az a különlegessége, hogy minél kisebbek, annál nagyobb a fajlagos felületek, így rendkívül reakcióképesek, és más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a makroszkopikus tartományban. Ki gondolta volna például, hogy az arany 60 nanométeres részecskéje lila színű? A nanorészecskék mindennapjainkban is megjelennek (a legújabb fényvédő krémek például titán-dioxidot tartalmaznak), így a nanotoxicitás problematikája is előtérbe került.

A mágneses folyadékok olyan parányi, nanométeres tartományba eső szilárd részecskéket tartalmazó folyadékok, amelyek külső mágneses térrel manipulálhatóak. Orvosbiológiai felhasználásuk elsődleges feltétele a biokompatibilitás, tehát hogy a szervezet ne kezelje őket testidegen anyagként; a biodegrábilitás, azaz hogy a szervezetből kiürüljenek; a kémiai stabilitás, az egységes méret, és hogy vizes közegben ne tapadjanak össze. Ezek a speciális tulajdonságokkal rendelkező folyadékok a terápia és a diagnosztika (együttesen: „teranosztika”) számos területén alkalmazhatóak, többek között kontrasztanyagként használhatók MRI (mágneses rezonancia képalkotás) vizsgálatok során. Egy másik felhasználási lehetőség a hipertermia jelenségéhez kapcsolódik: a mágneses nanorészecskék váltakozó mágneses térbe helyezve gerjesztett állapotba kerülnek, ahonnan hő leadásával kerülnek vissza az alapállapotukba, tehát képesek melegíteni a környezetüket. Mivel a daganatos sejtek érzékenyebbek a hőre, mint az egészséges sejtek, így mágneses nanorészecskék kiegészítő terápiaként történő felhasználásával csökkenthető lenne a kemoterápiás szer dózisa. A nanorészecskék emellett célzott hatóanyag-bejuttatásra is alkalmasak lehetnek, azaz segítségükkel akár közvetlenül a daganatba lehet juttatni a hatóanyagot.

Az előadás végén Angéla a mesterséges mátrixokról mesélt nekünk, amelyek még a mágneses folyadékoknál is szélesebb körben alkalmazhatók az orvosbiológia területén. A mesterséges szövetek olyan polimer molekulákból állíthatók elő, amelyek ismétlődő egységekből épülnek fel és szervezetbarátak. Speciális technológiával olyan vékony szövedék hozható létre, amely a természetben előforduló rostkötegekből felépülő hálózatokat utánozza, így például mesterséges hasi háló (sérvháló) gyanánt alkalmazható.

Angéla rámutatott arra, hogy milyen okból vált egy kutató témát, és egy új téma feltérképezése során milyen előnyökkel jár a korábbi kutatási eredmény, még akkor is, ha a témák nem szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

A sok kisfilmmel és gyönyörű fotókkal illusztrált előadás során még a kevésbé szakavatott érdeklődők is hasznos információkkal gazdagodhattak arról, hogy a laboratóriumban tevékenykedő kutatók tudása hogyan van jelen észrevétlenül a hétköznapjainkban, s milyen eddig feltáratlan lehetőségek aknázhatók ki a nanotechnológia segítségével a gyógyítás területén.

Nagy Noémi